Már az óvodában orbánozással és magyarozással csúfolódnak a gyerekek

Az utóbbi időben számos sokkoló adattal bombáznak minket a gyerekeink képernyő előtt töltött idejével kapcsolatban. A Csapdába ejtett generáció? – Gyerekek a digitális világban című konferencián Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter is egy friss amerikai kutatás adatait ismertette először, amelyek még a szokásosnál is sokkolóbbnak tűnnek.

E szerint ugyanis a 13-18 éves generáció naponta 8,39 órán át bámulja, csak szabadidejében, az okoseszközeit – tehát ebben az esetleg digitális eszközökkel tanulásra fordított idő nincs is benne. A 8-12 éveseknél ez az adat 5,33 óra.

Elképesztő mennyiség még akkor is, ha itt a különböző eszközök egyidejű használatát összesen számították. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek és kamaszok – leszámítva az alvást, az evést (bár evés közben sem biztos, hogy nem megy valami videó) és a kötelező iskolai elfoglaltságokat – mást sem csinálnak, mint képernyőkön lógnak.

A túlzásba vitt „kockulás” ráadásul összefügg többek között az elhízással, az ingerlékenység növekedésével, az alvászavarral, a csökkenő koncentrációs képességgel, az ismeretek romló felidézésével, valamint – különösen az egész pici gyerekek esetében – a csökkenő impulzuskontrollal.

Nagy Péter cáfolta azokat a közkeletű véleményeket, hogy a Z generáció képes a „multitasking-üzemmódra”, azaz hogy több tevékenységre egyszerre is képesek lennének figyelni. Épp ellenkezőleg, ha több dolgot csinálnak egyszerre, akkor egyikre sem tudnak mélyebben koncentrálni, miközben ez rendkívül fárasztó az agyuknak. Azt viszont megerősítette, hogy az okoseszközök puszta jelenléte is rontja a figyelmi funkciókat, valamint a másik emberhez való kapcsolódást.

Pixabay

E sokkoló felütés után beszélgettek szakértők – Nagy Péter mellett Gyarmathy Éva és Szél Dávid pszichológusok, és Balatoni József (Jocó bácsi) történelemtanár-influenszer – arról, hogy valójában mennyire is esett csapdába a Z és Alfa generáció a digitália elhatalmasodásával.  

Abban mindannyian egyetértettek, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek eszközhasználata is brutálisan túlzó, és a kettő szorosan összefügg: úgy nem lehet a gyerekeket leszoktatni a túlzott kütyüzésről, ha a szüleik is állandóan a képernyőre tapadva léteznek.

Ráadásul – jegyezték meg többen is – a gyerekek kezébe a felnőttek adják, általában túl korán, az okoseszközöket. Vekerdy Tamást idézték, aki azt mondta, hogy

a képernyőkkel a szülők gyakorlatilag saját gyerekeiknek kínálnak drogot.   

A másik, amiben széleskörű konszenzus volt, az, hogy a kisgyerekeknek (kétéves kor alatt) egyáltalán nem lenne szabad mobiltelefont, tabletet adni, sőt legjobb lenne, ha legalább addig nem is kapnának okoseszközt, amíg nem egyedül közlekednek az iskolába.