Május elején jelent meg az a terv, amely útmutatásul szolgálna ahhoz, hogy 2027-re az EU egyszer és mindenkorra elvágja magát az orosz energiahordozóktól. A terv egy jelentős része nem is annyira az EU energiaellátásáról szól, mintsem specifikusan Magyarországról és Szlovákiáról, ugyanis ezen a két tagállamon kívül az EU-ban már rendkívül kevesen importálnak orosz gázt, vezetéken pedig senki más nem kapja. A magyar és a szlovák kormányzat azonban továbbra is jó viszonyt ápol Oroszországgal, és ennek egy része az, hogy nem állították le a vezetékes gázszállítást Oroszországból. 

Nem Magyarország és Szlovákia az egyetlen, mert LNG-gázt, tehát cseppfolyósított földgázt nem vezetékesen, de tankerekben szállítva például Franciaország, Spanyolország, Belgium és Hollandia is szerzett be. Épp ez a mostani terv apropója. Az EU 2022-ben majdnem teljesen felhagyott az orosz gáz importálásával, viszont 2024-re fokozatosan felkúszott az orosz gáz beszerzése, ezzel akar most egyszer és mindenkorra leszámolni az EU.

Nem csak gáz van

Az orosz olaj szintén vitás kérdés lesz. Ezt – a gázzal ellentétben – az EU régóta szankciós listára tette, de Magyarország és Szlovákia kivételt kapott ezalól, annak fejében, hogy ne vétózzák meg az első, orosz energiahordozókkal kapcsolatos tiltásokat. És importálják is, mindkét ország Oroszországtól szerzi be olajszükségleteinek túlnyomó részét. Ez most változna, az EU 2027-re kész tervet várna mindkét országtól az orosz olaj teljes kivezetésére. A nukleáris anyagok is tiltólistára kerülnének, ami az utolsó szög lehet a már most is haldokló Paks 2 koporsójában.

Hol próbálhatja Orbán megállítani az EU-t?

A legesélyesebb jelöltek jelenleg az Európai Bizottság, illetve a Tanács. A Bizottságban a magyar biztos, Várhelyi Olivér próbálhatja akadályozni a terv benyújtását. Ez egyébként önmagában is elég problémás, mert a biztosoknak hivatalosan függetlennek kellene lenniük a kormányoktól, amelyek delegálják őket. Ráadásul Várhelyi biztosi pozíciójának semmi köze az energiaügyekhez, ő az egészségügyért és az állatjóllétért felelős. Várhelyi próbálhat adminisztratív eszközökkel a tervezet útjába állni, de valószínűtlen, hogy a végtelenségig tudja blokkolni azt.

Az Európai Parlament valószínűleg csont nélkül támogatna egy hasonló javaslatot, már ha alapozhatunk a most szerdai EP-vitára, ahol a képviselők túlnyomó többsége igenlését fejezte ki. Az egyedüli szkeptikus a Fico és Orbán pártját is tömörítő Patrióták frakciója, ám ez valószínűleg nem tisztán a két érintett országgal való szolidaritás, a Patrióták általában elleneznek minden Oroszországgal szembeni szankciót, mert szerintük hatástalanok. A mostani vitán a Fideszből Gyürk András mondta el véleményét, szerinte „ma vállalataink mintegy négyszer fizetnek többet a gázért és háromszor az áramért globális versenytársaikhoz képest. A Bizottság tervezete megoldás helyett azonban tovább mélyítené a problémát. A javasolt erőszakos energiaimport-korlátozás további jelentős áremelkedéshez vezetne”. Szerinte „a javaslat végrehajtása Magyarországon például a rezsiköltségek azonnali két-háromszoros emelkedését jelentené”.

Ettől függetlenül a legtöbb párt, köztük például a versenyképességet gyakran előtérbe helyező Európai Néppárt is elkötelezett az orosz energiahordozók kiszorítása mellett.

Az utolsó állomás az Európai Unió Tanácsa lehet, itt szokott Orbán az egyik kedvenc stratégiájához nyúlni, megvétózni javaslatokat, amikkel mindenki más egyetért. Az EU-ban sok gazdasági és külpolitikai döntéshez a tagállamok teljes egyetértése szükséges, ezzel szokott visszaélni Magyarország. A mostani tervezetet viszont direkt úgy alakítják, hogy a tagállamok minősített többséggel megszavazhassák. A tervezet blokkolásához legalább másik két tagállamot kellene megnyernie Magyarországnak és Szlovákiának, de egyelőre más tagállam nem mutatott hajlandóságot a javaslat leszavazására.

Orbánnál nagyobb problémák

Van azonban néhány gond, amely még akadályt gördíthet a javaslat útjába. Első körben néhány EU-s tagállamnak, például Spanyolországnak van 2027-en túlnyúló szerződése az orosz féllel LNG-gáz beszállítására, ezeket rendkívül körülményes lenne felmondani. A második gond a LNG-piacok bizonytalansága. Az EU elzárkózása az orosz szállítástól nagyot rúghat a gázpiacba, és ingadozó, bizonytalan árfolyamokhoz vezethet, ami Európára nézve is gazdasági kockázat. A harmadik gond Donald Trump. Az amerikai elnök még mindig béketárgyalói ambíciókat kerget, és véleménye szerint az oroszgáz-vásárlás visszaállítása is a tárgyalás része. Az EU energiaügyi biztosa hiába jelezte, hogy az EU nem kíván a gázbeszerzési politikáján Trump tárgyalásai miatt változtatni, az elnök továbbra is próbálhat nyomást gyakorolni az EU tagállamaira, hogy változtassanak a döntésükön.